A Szent Imre Gimnáziumban a 20-as, 30-as évek sikerei után is megmaradt a zene tisztelete. Az énekkar vezetését a 40-es években többek között Stéhlik Lajos látta el. A világi énekkar az 1942/1943. tanévben 92 taggal működött, a létszám persze folyamatosan változott, s heti két órát gyakoroltak. A kar négy szólamra a Himnusz és Szózat mellett több művet is megtanult, a korszakban oly híres Hiszekegy is ezek között volt. A Diákszövetség létrejöttével az énekkar e kereteken belül működött Török Imre énektanár vezetésével. A későbbiekben az iskolai vonós- és fúvószenekar városi rendezvényeken lépett fel. Az 50-es években, a tavaszi hónapokban a gimnázium szervezésében ifjúsági dalosversenyt rendeztek, amelyen a város és környékének iskolái vettek részt.
Az óvónőképző elindulása az énekkar megújulását is jelentette. A felvételi követelmények között az ének tantárgy is nagy szerepet kapott, így a képzésbe kerülők, elsősorban lányok, szívesen vettek részt az énekkar munkájában, hiszen csupa jó hangú tanuló érkezett az iskolába. A megújuló énekkar vezetője Kocsis Istvánné, majd Lovász Józsefné lett. A felkészítésben Szamosközi Brigitta tanárnő is részt vállalt. Több hangversenyen, kórustalálkozón vettek részt, de az iskolai műsorokban is jelentős szerepet kaptak. A női kar kimagasló eredményeket ért el. A nagy létszám miatt két részre bontva működtek: kezdő és haladó csoportban dolgoztak az óvónős lányok tanáraikkal. Az Éneklő Ifjúság hangversenysorozaton többször arany minősítést szereztek. Az énekkar meghívást kapott a III. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyre, ahol szép elismerést vívtak ki maguknak, hiszen bronz minősítéssel tértek haza. A siker mögött kemény munka állt, mert heti 5 órát próbáltak.
És volt egy Daloló is… A Kisvárdai Antal és Kováts Attila vezette együttes újabb lehetőséget adott az énekelni vágyó gimnazistáknak. Az 1990/91-es tanévben a gyulai Erkel Diákünnepeken arany minősítést szereztek.
