Novemberben, a társas kapcsolatok hónapjában, igyekeztünk iskolánk diákjaival a személyes interakciók révén a kommunikációt előtérbe helyezni és rávilágítani arra, hogy hogyan működnek az emberi kapcsolataink, miért is fontos a kommunikáció, azok az érzések és viselkedésformák (bizalom, odafigyelés, nyitottság, felelősség), amelyek alapvetően meghatározzák életünk minőségét, milyenségét. Az osztályok többféle tevékenységekben vettek részt, amelyekkel igyekeztünk erősíteni a társas kapcsolataink fontosságát, így a fiatalabb diákokkal osztályfőnöki és etika órán is foglalkoztunk a november hónap témájával. Megbeszéltük, hogy mennyire fontos a társas/érzelmi intelligencia és az empátia, továbbá, hogy ezeket használni kell a mindennapokban és figyelni is kell mások érzéseire, érzelmeire, mert ezáltal tudunk jobb emberré válni. A társas kapcsolatok témában nagyon sok jó hozzászólás érkezett az órákon, illetve óra végén a „Letye-petye-lepetye” nevű játékot játszottuk, ami a régi „süket-telefon” nevű játékhoz hasonló. A lényeg, hogy a diákok körbe állnak és valaki bele súg a mellette álló fülébe valamilyen mondatot és így az utolsó diákig, aki elmondja, hogy mi volt, amit hallott. A játék üzenete, hogy az információ gyorsan tud változni, ugyanúgy, mint a pletyka és nem lehetünk arról meggyőződve, hogy igaz volt-e, ezért célszerű nem pletykálni másokról, hanem meggyőződni egy állítás igazságértékéről.
A magasabb évfolyamokba járó diákokkal bizalomjátékot játszottunk. A játék során párba kellett állniuk és az egyik bekötött szemű diákot vezette a társa az osztályteremben, ahol mindenféle akadályokon keresztül kellett eljutniuk a végállomáshoz. Ez a játék könnyűnek tűnt, voltak vicces pillanatok is, ugyanakkor megbeszéltük azt is, hogy nem is olyan egyszerű megbízni a másikban, mert ilyenkor (bekötött szemmel) védtelenek vagyunk és ez a való életben is hasonló módon jelenik meg, amikor ismeretlenekkel találkozunk először. A bizalom az egyik legfontosabb érzés, ami nélkül nem lehetnek tartós és hosszútávú kapcsolataink, valamint ez az, amit csak idővel lehet kialakítani és nagyon fontos építő köve a társas kapcsolatainknak, a jó önismerettel is párosítva. Beszélgettünk arról is, hogy mennyire fontos lenne a mai, rohanó világunkban az, hogy tudjunk elnézést kérni, megbocsájtani és a nehéz helyzetekben urai lenni a negatív élményeinknek, kommunikálni a saját érzéseinket, egyúttal nagyobb tisztelettel és elfogadással fordulni mindenki iránt, hiszen a saját viselkedésünkkel nagymértékben hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat az iskolában, családi és baráti kapcsolatainkban. Ez azért sem könnyű, mert nem vagyunk egyformák, sokszor csak a felszínt látjuk egy-egy viselkedés mögött, így ráadásul nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan érez, ha ezt nem mondja el nekünk. Ehhez azonban tudatosan kell a mindennapjainkat élni, figyelni másokra, kérdezni, beszélgetni egymással és törekedni arra, hogy korrekt, asszertív módon igyekezzünk a konfliktusainkat megoldani, mert ez a fajta viselkedés elsősorban rajtunk múlik!
Az osztályfőnökök beszámolói alapján írta:
Rideg-Fekete Márta, iskolai projektkoordinátor