Balatoni tábor

A Modern tudás, Menő Iskola című projekt keretében három intézmény, a Csongrádi Általános Iskolák,  a Makói József Attila Gimnázium  és a Csongrádi Batsányi János Gimnázium 20-20 felső tagozatos diákja közös táborozásban vett részt a Balatonnál. Balatonakarattyán gyönyörű természeti környezetben, nagyon jól felszerelt táborhelyen, aktívan töltöttünk el öt napot. Programjaink között sok fürdés, strand- és vízi sporteszközök  használata, a környék geológiai látványosságaink megismerése, közös játék és a közösség érdekében végzett tevékenység szerepelt. A tábor történéseiről szóló beszámolót a galériában elhelyezett képek egészítik ki.

A hatvan fős diákcsoport és kísérő tanáraik az Aranyhíd Expresszel utaztak a balatoni táborba, sokan először vonatoztak, most ismerkedtek a közösségi tömegközlekedés használatával. Az átszállás nélküli, 230 kilométeres  vonatút során mi, csongrádiak Kiskunfélegyházától indulva Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd  állomásokat, majd a Ferihegyi repülőteret elhagyva érintettük Budapest néhány kerületét. Áthaladtunk Kőbányán, Ferencvároson majd Kelenföldön át hagytuk el a fővárost. A 130 km/h sebességgel (egyik ötödikesünk mérte meg egy mobilalkalmazás segítségével) száguldó gyorsvonat a Velencei-tavat elhagyva utolsó előtti állomásként Székesfehérváron állt meg. Uticélunk Balatonaliga volt, ahonnan autóbusszal jutottunk el a táborba. 

A Honvéd Üdülő a Balaton keleti kapujánál található, Balatonkenese és Balatonakarattya között. A több mint 1 km-es közvetlen partszakasszal rendelkező, 30 hektáros gyönyörű ősparkban a faházas gyermektáborban volt a szállásunk.

Étkezni a központi étterembe jártunk, az első nap  rögtön ebéddel indult, majd elfoglaltuk hálótermeinket. Kicsivel később az üdülő arborétumhoz hasonlatos fás ligetein áthaladva felfedeztük a strandot és környékét majd a mindvégig legnépszerűbb program, a Balatonban fürdés következett.

A parton, mint a legtöbb hazai strandon vízi-mentő szolgálat is működött. A lelkes vízi-mentő fiatalember kérésünkre rövid oktatást is tartott a gyerekek számára. Elmondta, hogy mi a helyes magatartás a vízparton és a vízben, felhívta a figyelmet a strandolás veszélyeire is. Konkrét tanácsokkal segített, hogy miként vigyázzunk magunkra és hogyan segíthetünk a bajba jutottaknak. Végezetül beszélt arról is, hogy ő miért lett vízi-mentő és milyen elméleti, gyakorlati tudás és vizsga szükséges ahhoz, hogy valaki ezt a hivatást gyakorolhassa.

Az egyik nap fiataloknak szervezett játékos honvédelmi kiképzés szemtanúi lehettünk a parton és a vízben is, természetesen nem igazi géppisztollyal folyt a gyakorlatozás. Más szakmákkal is testközelben találkoztunk: megfigyelhettük  milyen munkát végez a kalauz, a büfés, a szolgálatot teljesítő katona, a hajóskapitány, a nyári diákmunkát teljesítő felszolgáló, és a sporteszköz-kiadó. A büfésoron készpénzkímélő megoldással találkoztak a gyerekek: csak a helyben kiváltható HelloPay kártyával tudtak fizetni. Ez a plastik kártya ugyanúgy érintésre működött, mint a hétköznapokban használatos bankkártyák, ezáltal a diákok pénzügyi tapasztalatai is gyarapodtak.

Második este gyalogtúrára indultunk. A parthoz közeli úton majd falépcsős erdei ösvényen és a környék egyetlen vasúti alagútján átívelő felüljárón haladva jutottunk el az Akarattyai Magasparton épült Kisfaludy kilátóhoz.  Húsz emelet magasságból tekinthettünk szét és láthattuk az északi és déli Balaton-part hatalmas szeletét. Élményünket az tette teljessé, hogy éppen naplementekor érkeztünk ide, így a lenyugvó vöröslő napkorong csodálatos látványa, a kékben-rózsaszínben tündöklő hatalmas vízfelület is  sok fotón megörökítésre került. Beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy miért látjuk vörös színűnek a  lenyugvó napot és arról is, hogy ezekben a pillanatokban a napkorong a valóságban már a látóhatár alatt van. Napnyugta után támadtak a szúnyogok, emiatt visszafelé már a legendás 71-es főút mentén haladtunk. Visszatérve a táborba mindenki újra megéhezett, így jól fogyott a pótvacsorára sütött 140 palacsinta.

A tábor során a nap közepén igyekeztünk menedéket keresni a hőség és az erős napsugárzás elől, ezért már 12 óra előtt a nagylombú fák árnyékában hűsöltünk, majd indultunk az ebédlőbe.  A bőséges és finom ebéd után fél négyig a hálóteremben pihentek vagy a tábor közösségi termeiben beszélgettek, társasoztak a gyerekek, néhányan a közeli tornateremben ping-pongoztak, próbálgatták a billiárd játékot. 

A délután legnépszerűbb tevékenysége a vízi kalandpályán való edzés volt. A vízi trambulin és a jéghegy, a billegő banánok a könnyebb elemeknek számítottak. A vízszintesen elhelyezett akadálypályán végighaladva mindenki egy kicsit a Ninja Warrior kihívás ninja-jelöltjének érezhette magát. A gyerekek napról napra ügyesedtek,  a tábor végére szinte mindenki fel tudott mászni a függőleges falú kockára is, voltak akik hátraszaltóval, mások talpas vagy fejes ugrásokkal érkeztek vissza a vízbe. 

A szerda este azért volt különleges, mert vacsora után visszamentünk a strandra, ahol rajtunk kívül már alig volt más vendég, így a teljes kalandpályát a táborozó gyerekek vehették birtokukba. Az esti fürdőzés és sport kellemes volt és jól esett utána  a zsíroskenyér (többen most ettek ilyet először) lila hagymával, paprikával és paradicsommal.

Szinte egész nap a szabadban voltunk, sok időt töltöttünk a vízben,  így estére mindenki nagyon elfáradt, nem volt gond az  esti rutinnal és az elalvással. A táborozás alkalmat adott a helyes tisztálkodási  szokások megerősítése is a tinédzser kor küszöbén.

Kihasználva a helyi lehetőségeket délelőttönként különböző vízi sporteszközöket béreltünk, amit mindenki kipróbálhatott. Így a gyerekek tesztelték a vízibiciklit, a kajakokat, megtanultak a SUP deszkán állva evezni és a gyors mozgású pedal-boarddal haladni. Ezeket a vízi sporteszközöket a kikötő és a strand területén használhattuk, az újféle mozgások élménye mellett az is érdekes volt a gyerekek számára, hogy 100-200 méterre eltávolodva a parttól  új látvány tárult eléjük: szomszédos kikötők, parti telkek, távolabbi strandok.

Csütörtökön délelőtt még távolabbra kalandoztunk a  Balaton vizén: elektromos hajókat béreltünk, amit tapasztalt hajóskapitányok vezettek. Egy vízi járműbe hat-hét utas ülhetett be, mindenki számára nagy élmény volt ez a vízi kirándulás. Hajózás közben  is okosodtunk, hiszen szinte minden csoportban szóba került, hogy milyen mély itt a Balaton,  milyen távol van a szemközti part és az is, hogy  környezetvédelmi okokból  kedvtelési célokra kizárólag vitorlások és az elektromos motor által hajtott hajók használhatók.  Ezen a napon különösen hullámos volt a Balaton vize, ezt a hajóban ülők és a parton várakozók is nagyon élvezték.

Elérkezett az utolsó este, amit szintén a szabadban töltöttünk.  Többen tollasoztak, fociztak, röplabdáztak, ping-pongoztak, mások a trambulint használták vagy a játszótéren beszélgettek,  egy kis tanári invitálásra még körjátékoztak is, énekeltek, a játékosabb kedvűek „életre keltették” az apró műanyag házikókat.  A közeli nádasból békakórus adott koncertet. A vízpart közelében tábortüzet raktunk,  a pótvacsoránkat ezen az estén is magunknak készítettük: az étel szabadban sütögetett virsli volt nyílt lángon pirított mályvacukorral.

A tábor ideje alatt szinte végig gyönyörű, napsütéses, strandolásra alkalmas időnk volt. Az utolsó napon zivatar közeledett, emiatt néhány óráig nem mehettünk be a vízbe, de ezáltal is új tapasztalattal gazdagodtunk: a partról megfigyelhettük a tarajos hullámokat, a víz és a felhős égbolt vihar idején különösen sokféle  kék és zöld árnyalatát. Láthattuk a másodfokú viharjelzés percenként kilencvenszer felvillanó fényjelét.

Ebéd után mindenki magának készített és csomagolt a szendvicseket az útra az előkészített alapanyagokból, rendet raktunk a szálláson, megkerestük az elveszett tárgyakat majd indultunk  a vasútállomásra,  ahol némi várakozás után felszálltunk az esti gyorsvonatra.

A Makóról, Csanytelekről és  Csongrád különböző iskoláiból érkező diákok már a tábor második napjára laza szünidei közösséggé verbuválódtak, hiszen az együttes tevékenységek az új helyszín közösen megismert élménye összekötötte őket. Hazafelé a vonat hűtött kocsijában utazva már alig volt hosszan a telefonjába mélyedő gyerek, sokkal inkább beszélgettek, nevetgéltek, jó hangulatban  töltötték a hazautazás óráit.

Valamennyien felejthetetlen élményekkel tértünk haza a magyar tenger partjáról.

A Piroskavárosi Általános Iskola  9  táborozóját Palásti Éva  tanárnő, a Csanyteleki Szent László Általános Iskola 3 diákját és a Galli János Általános iskola 8 tanulóját Busa Réka és Kocsisné Szentesi Ilona tanárnők kísérték. A Batsányi János Gimnázium 5., 6. és 7. évfolyamosai közül versenyeredményeik, közösségi és tanulmányi munkájuk, valamint osztályfőnökeik és szaktanáraik ajánlása alapján 20 tanuló kapott meghívást a táborba, őket kísérte Gilicze Tamás tanár úr és Giliczéné László Kókai Mária tanárnő.

• A tábor élményeit a galériában elhelyezett képek segítenek feleleveníteni, a  közel 350 fotóból csak néhány került bele a fenti cikkbe, ezért érdemes átlapozni az albumokat.
• A Honvéd Üdülő hivatalos honlapja