Iskolánkban a március hónap az apró örömök jegyében telt el, így a 6.f osztályos diákjainkkal igyekeztünk azokra a fontos dolgokra, eseményekre, pillanatokra fókuszálni, amelyek aprónak tűnhetnek első látásra, ugyanakkor igazán nagy fontossággal bírnak életünkben.
Ebben a hónapban szükségünk is volt arra, hogy újra felfedezzük a címben megjelenő bölcsességet, hiszen ez a hónap egy kicsit felemásra sikerült. Az egész világot megrengető egészségügyi járvány csak elősegítette azt, hogy a hónap második felében igazán gyakorolhassuk a pozitív gondolkodást, valamint a már korábban is elsajátított megküzdési stratégiáinkat, így egyúttal az apró örömök fontosságát és felfedezését mind az online, digitális oktatásra való átállás kapcsán, mind az „új” otthoni környezetünkben és társas kapcsolatainkban egyaránt.
Mivel ezt a témát nem volt módunk személyesen, osztályfőnöki órán úgy előkészíteni, mint a korábbi hónapokban az éppen aktuális témát, ezért alkalmazkodva a megváltozott életkörülményekhez, azt kértem a diákjaimtól, hogy két héten át minden nap gyűjtsenek/rajzoljanak olyan apró örömöket egy A/4-es lapra, amelyek szebbé, jobbá tették a napjaikat és amely eseményeknek, dolgoknak igazán örülni tudtak. Ezzel a feladattal az volt a célom, hogy gyakoroljuk azoknak a dolgoknak, eseményeknek, történéseknek az újra felfedezését és helyén való értékelését, amelyek már-már természetesnek tűnnek a mindennapi életünkben.
Az osztály nagy része igazán lelkesen dolgozott és számos olyan fontos és meglepő dolgokat, gondolatokat gyűjtöttek össze, amelyek igazán jóleső érzéssel töltöttek el osztályfőnökként.
Válogatva a begyűjtött munkákból a következőket fogalmazták meg/rajzolták le a diákok: biciklizés, alvás, együtt töltött minőségi idő a családtagokkal, „bűvészcucc” megérkezése, napsütés és havazás, frizbizés anyával, fagyievés, filmnézés, rollerezés, kutyasétáltatás, focizás, ping-pongozás, beszélgetés (online módon/telefonon) a mamával, gyorsan elkészülni a házival, kellemes futás, kedvenc könyvek elolvasása, trambulin összeszerelése, anyáék helyett a „főnök” szerepének gyakorlása, testvérekkel pihenés, finom reggeli, ebéd, társasjátékozás, testvér megölelése, sétálás a szabadban, pizza sütése, kacsák és hörcsög etetése és altatása, új dolgok tanulása az online térben, kitűzött célok megvalósulása, horgászás……..
A sors „véletlene” folytán arra is volt lehetőségünk, hogy mindennapi köszönetünket, hálánkat is kifejezzük azoknak a dolgozóknak, akik nem maradhattak otthon és nem dolgozhattak „home office”-ban, így – csatlakozva egy országos felhíváshoz – piros szívecskéket készítettünk otthonainkban és kiragasztottuk ezeket az ablakokba, ajtókra.
Osztályfőnökként – látva, hogy mennyire talpraesettek a diákjaink és mennyire kitartók és támogatók a szülők – nekem az apró örömök hónapja a hatalmas örömök hónapjává változott, és szívből örültem annak, hogy a március hónapban megélt események, illetve az azokhoz való rugalmas és tudatos hozzáállás csak megerősítette azt, hogy az életben a kicsinek gondolt dolgok, események, élmények a legnagyobbak igazából! 🙂
Írta: Rideg-Fekete Márta, osztályfőnök