A Szent Imre Gimnáziumba egyre több hátrányos helyzetű diák iratkozott be, ezért az ő támogatásukra megalakult a Segítő Egyesület.
Az Egyesület többek között tejakciót indított a rászorulóknak, ami azt jelentette, hogy naponta negyed liter tejet és zsemlét kaptak a tanulók. Emellett az Egyesület kezdeményezte a „napotevést”, aminek keretében a rászoruló diákoknak egy-egy család felajánlotta, hogy ebédet és vacsorát biztosít. (A kifejezés ismerős lehet József Attilától). Az Egyesületi jelentések szerint még felvételi segélyt, tandíjsegélyt, valamint ingyen tankönyvet biztosítottak a rászorulóknak.
A legnehezebb körülmények között élő tanulókat ösztöndíjakkal segítették, persze ezeket feltételekhez kötötték: csak a kitűnő, jeles vagy jó rendű diákok kaphatták. Előnyben kellett viszont részesíteni a két háború hadiárváit, a hadirokkant szülők gyermekeit még akkor is, ha előmenetelük legalább elégséges, magaviseletük példás, s vagyoni helyzetük indokolta a segélyt. A „Horthy Miklós-ösztöndíj” 200 pengő segélyt jelentett a rászorulóknak, de ezt csak hatósági vagyoni bizonyítvány alapján kaphatták a tanulók.
Az „ifj. Tary László- féle Alapítvány” szintén támogatta a tehetséges tanulókat, s jelentős volt a „Budai Mária Terézia” pályázat jutalma.
