Perity Bálint az Epam Systems informatikusa a Kódolás Hete bevezetéseként gimnáziumunk diákjait vezette be a tesztelés és a tesztautomatizálás módszereibe.
Kicsit hasonló a szituáció, mint a tanár és a diák együttműködése egy dolgozat értékelése kapcsán, hiszen ez is egy közös cél, a fejlődés érdekében történik.
Ugyanúgy a tesztelő által észrevett és jelzett hibák is a fejlesztett szoftvertermék jobbá tételét szolgálják.
Az előadásból megtudtuk, hogy szoftverfejlesztésben a tesztelők munkája fontos minőségbiztosítási láncszem, ma már külön szakterületnek számít. Két fő területre bontható: a manuális tesztelők, akik munkaidejük egy részében tényleg többféle eszközön, többféle környezetben végigpróbálgatják a fejlesztett szoftver összes funkcióját, de az is a feladatuk része, hogy a megrendelő igényének beérkezésétől kezdve tervezzék a teszt-eseteket, és időben ismerjék fel a lehetséges hibaforrásokat. Az automata tesztelők maguk is programoznak, olyan szoftvereket írnak, amelyek lefuttatják a tesztelést, ez természetesen gyorsabb a manuális tesztelésnél, ráadásul egy időben több eszközön futtatható. Gyakran éjszaka történik az automatizált tesztelés, így reggelre a fejlesztő csapat már a tesztadatok ismeretében folytathatja munkáját.
Megismerhettünk néhány elhíresült mondást is:
- „Hibák márpedig vannak.”
- „A jó tesztelő pesszimista.”
- „Nem a szoftver a hibamentes, hanem a teszt vagy a tesztelő a hibás.”
Perity Bálint záró gondolatai, tanácsai a résztvevők számára a következők voltak: 
Fontos, hogy megértsék a diákok: ha bármilyen téren fejlődési célt tűznek maguk elé, akkor érdemes azt rögzíteni. Előrehaladva a megvalósításban, időről – időre meg kell nézni, hogy vajon az eredeti cél irányába haladnak-e, vagy a munka hevében, az alkotás örömében esetleg irányt váltottak? Szintén hasznos, ha a fejlesztés során igénybe vesszük mások segítségét, kritikus szemléletét, mert egy másik nézőpont rávilágít azokra a hibákra is, amelyeket mi magunk nem veszünk észre.