Néhány évtizedet előreugrunk az időben. G. K. egykori gimnazistánk verse nőknek, nőkről szól.
TALÁN NEM ÉRZITEK SOHA
EGY KICSIT SÖTÉTEDIK MÁR,
ELŐJÖNNEK AZ ÁLMOK,
AZ ÉJSZAKA VALAMIRE VÁR.
CSENDBE KIÁLTOTT HANGOK
DE MÉG NEM LÁTJÁTOK.
NŐK, ASSZONYOK, LÁNYOK
HAJNALA VIRRAD MA
S KEDVES HANGOK SZÁLLNAK
A SZÜRKE HÉTKÖZNAPOKBA.
KIK VÁRTOK RÁNK,
S MEGHALLGATTOK MINKET,
HA BAJ SZAKAD RÁNK,
S VESZNI LÁTJUK ÉLETKEDVÜNKET.
TALÁN NEM ÉRZITEK SOHA
MILYEN SZÜKSÉGÜNK VAN RÁTOK,
NEM ÉRZITEK RAJTUNK SOHA,
MIT ÉRZÜNK IRÁNTATOK.
VÁRUNK RÁTOK-VÁRTOK RÁNK,
S EGYMÁSRA VÁRUNK
HA TEMETŐKET JÁRVA IS,
DE EGYMÁSRA TALÁLUNK.
EGY FÉL ELTÉPETT LEVÉL
RÉGI EMLÉKEKRŐL MESÉL,
DE A JÖVŐNEK IS BESZÉL,
A NŐRŐL, A CSODÁSRÓL REGÉL.
/G. K. ifjúkori zsengéje/