A tanév második hónapja az optimizmus jegyében telt iskolánkban, amely témával kapcsolatban általánosan elfogadott nézet az, hogy aki optimista, az rózsaszín ködben látja a világot és mindig boldog, jókedvű.
A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.
A téma feldolgozása kapcsán idézeteket beszéltünk meg diákjainkkal, és összehasonlítottuk a pesszimista ember jellemzőit, viselkedését az optimista személyiséggel. Azt is hangsúlyoztuk, hogy az optimista embernek jobbak a társas kapcsolatai, mert empatikusabb, segítőkészebb, lelkesebb, így többen keresik mások is a társaságát, mint annak, aki állandóan panaszkodik.
Az 5. évfolyamos diákok beszélgettek arról, hogy mit tehetnek annak érdekében, hogy pozitív legyen a gondolkodásuk. Szituációs játékok segítségével bemutatták, hogyan gondolkodik egy-egy szituációban egy optimista és egy pesszimista ember. A gyerekek elmesélték, hogyan érezték magukat az optimista, illetve a pesszimista ember szerepében. Megfogalmazták azt is, hogy a siker eléréséhez, ahhoz, hogy derülátók legyenek, szükségük van kellő önbizalomra, ehhez pedig külső megerősítésre. Gyűjtöttek pozitív tulajdonságokat, majd azt a feladatot kapták, hogy minden osztálytársukhoz írjanak valami pozitív dolgot (akár többet is), amit szeretnek benne. Az osztályfőnök feladata volt ezt tanulónként összesíteni, majd minden tanuló megkapta a saját jó tulajdonságainak listáját. Ezt követően színes lapokra körberajzolták a tenyerüket, az ujjaikra ráírtak a listából egy-egy tulajdonságot, amit a legfontosabbnak, legkedvesebbnek tartottak. A lenyomatokat kivágták, majd ezek a tanulók nevével felkerültek az osztály faliújságjára.
A 7. osztályban egy elképzelt balesetet szenvedett diáknak küldtek bátorító, optimista sms üzeneteket a tanulók, így gyakorolták az empátiát és optimista hozzáállást egy hétköznapi helyzethez: Semmi baj, meg fogsz gyógyulni! Fogom a kezed! Minden rendben lesz! Szia! Hallottam a balesetről, sajnálom. Jobbulást kívánok neked, és sok kitartást! Majd bemegyek meglátogatni! Addig is jobbulást Üdv.: BFF-ed Kitti! Gyógyulj meg és legyél boldog! Szia! Hallottam, hogy kórházba kerültél. Tarts ki és mihamarabbi jobbulást! Kedves barátom! Sok jót és gyógyulás kívánok! Légy erős és tarts ki, legyen jó napod, kitartás! A boldogság begyógyítja a sebeket! Osztályfőnökként szerettem volna én is gyakorolni az optimizmust, így meglepetésként bátorító üzeneteket készítettem az osztályomnak, amelyeket minden nap olvashatnak a ceruzáikon, ha nehéz helyzettel találkoznak. Az egyik óra lezárásaként – betartva a járványügyi előírásokat – csapatokban társasjátékoztunk, így igyekeztünk optimista gondolatokkal megtöltetni a közös együttlétet.
A 9. évfolyamos diákok a pozitív gondolkodás fontosságáról beszélgettek. Ezt követően a Pozitivity társasjátékkal a gyakorlatban is megtapasztalták, hogy hogyan gondolkodhatnak minden helyzetben pozitívan. A játékot ismerték már a tanulók, de minden alkalommal új dolgokat tanulhatnak magukról, új információkat tudhatnak meg társaikról. A játék arra tanítja őket, hogy a beszélgetések tanulságait hogyan alkalmazhatják a gyakorlatban. Nagyon hasznos volt a foglalkozás, mert rávilágított arra, hogy milyen úton indulhatunk a boldogság felé az optimista gondolkodással.
A 11. évfolyamos tanulóink a téma feldolgozása során igyekeztek kellő önismerettel besorolni magukat az optimista vagy pesszimista csoportba, majd zárásképpen egy optimista rémisztő tök faragása volt a feladatuk csoport munkában. Osztályfőnökük elmondása szerint ez a játékos feladat nagyon jól sikerült, és a diákok igazán élvezték azt, hogy kreatívan, közösen tudtak alkotni.
Írta: Rideg-Fekete Márta, osztályfőnök