A november hónap a társas kapcsolatok fejlesztésével telt iskolánkban, amire – látva a körülöttünk lévő mindennapi kihívásokat – nagy szükség van, így véleményem szerint, egyre inkább felértékelődnek a minőségi, társas kapcsolatok. A kutatásokból tudhatjuk, hogy a mentális egészség egyik alappillére a megfelelő minőségű társas kapcsolatok megléte, és ezért tudatosan tenni kell a mindennapjainkban, így mi is igyekeztünk ezt a gyakorlatban megvalósítani a Boldogságprogramban résztvevő osztályokkal és osztályfőnökeikkel.
A november hónap folyamán a batsányis diákokkal nagy lelkesedéssel vettünk részt azokban a tevékenységekben, amelyek a baráti kapcsolataink erősítését célozták meg, és osztályfőnökként elmondhatjuk, hogy pár nap alatt is nagymértékű változást tapasztalhattunk a diákjaink hangulatában, tudatosságában, és napról napra láthatjuk azt, hogy mennyire másképpen – pozitívabban – fordulnak a társaik és szüleik felé.
Az 5. osztályos diákok lerajzolták az egyik kezüket egy színes lapra és jellemző tulajdonságokat gyűjtöttek az ujjakba. A jó tulajdonságokat ilyen formában volt lehetőségük összegyűjteni azért, mert még csak pár hónapja járnak iskolánkba, így egymás megismeréséhez több időre van szükség. A társas kapcsolataikat a sport révén is tudták erősíteni a batsányis fecskék, mert a délutáni szabad időben számos alkalommal sportoltak együtt, így közös, kellemes élményeket éltek meg a játékok során.
A 7. és 11. évfolyamos diákok számára az volt a feladat, hogy írjanak minden osztálytársuknak 1-1 pozitív gondolatot, olyan tulajdonságot, amiért szeretik és fontosnak tartják a kapcsolatukat. A rendelkezésre álló idő eltelte után nagy lelkesedéssel olvasták a kedves gondolatokat a diákok, és még azt is igyekeztek kideríteni, hogy ki, melyiket írhatta,valamint a nagyobbak felelevenítették az elmúlt évek kedves emlékeit is.
A 7. osztályosokkal egy másik osztályfőnöki órán barátság/szeretet karkötőket készítettünk a legjobb barátunknak, illetve lánytestvéreknek, anyukáknak. Ehhez színes fonalakat vettem a gyerekeknek, és én magam is kipróbáltam előzetesen, hogy hogyan is kell elkészíteni egy ilyet. Ez a tevékenység a két agyfélteke harmonizációjához is kiváló, hiszen az összes ujjunkat használtuk, és párban lehetett – segítséggel – elkészíteni ezeket. Mivel az én egyik karaktererősségem a kreativitás, és szeretem a kézműveskedést, ezért elhatároztam, hogy készítek valamilyen személyes ajándékot is az osztályomnak. Így esett a választásom egyedi könyvjelzők készítésére, amelyeket mandalapöttyözéssel díszítettem, illetve egy fontos idézetet is írtam útravalóul a tanítványaimnak a társas kapcsolatok fontosságáról.
A 9. évfolyamos diákok is kreatívan élték meg a félig offline, félig online helyzetet novemberben. Osztályfőnökük – az újabb, sok plusz feladattal járó, digitális oktatás ellenére – igazán kreatív feladatokat adott nekik. A diákoknak egy kisorsolt osztálytárssal kellett beszélgetni, olyan társsal is – a véletlenszerű sorsolás által –, akivel esetlegesen nem alakult még ki szorosabb kötődésük az elmúlt években, így mindenféleképpen érdekes szituációban erősíthették társas kapcsolataikat és jobban is megismerhették egymást. A másik feladatuk az volt, hogy hívják fel nagyszüleiket telefonon és érdeklődjenek hogylétük felől, mivel a személyes kontaktus – a járványhelyzet miatt – még mindig nem engedélyezett.
Összegezve a november hónapi tevékenységeinket, elmondhatjuk, hogy mindegyik osztály és osztályfőnökeik is sokat tettek azért, hogy a fiatalok jobban odafigyeljenek társaikra, hozzátartozóikra, így minden bizonnyal empatikusabbak is lettek a megvalósult feladatok során.
Írta (az osztályfőnökök beszámolói alapján):
Rideg-Fekete Márta, a 7.f osztályfőnöke