1942. február 1-től bevezették a gimnáziumban a mindennapos félórás testnevelést. A téli hónapokban a gyakorlás 8 órától fél 9-ig tartott, míg a tanév további időszakában fél 8-tól 8 óráig. A helyszínek változatosak voltak, hiszen a testmozgást végezték a gáton, a sportpályán, a tornateremben, de a folyóson is. A sportkör vezetését a későbbiekben Fiedler Barna látta el, aki vívó órákat is tartott, Tiboldi Tibor, majd 1946-tól Csiffáry István hittanár, mivel a gimnáziumban nem volt testnevelő tanár. Az 50-es években már szakszerű tanári irányítás mellett dolgoztak a tanulók, Pozsár László testnevelő munkájának köszönhetően az iskolai sport szinte minden területén jelentős eredmények születtek mind megyei, mind országos bajnokságokon. Külön eseménynek számított a sportpályán évente megrendezett tornaünnepély, mely a maga nemében színes, látványos volt, s ezen a férfi és női tornászok szerepeltek.
Pozsár László tanár úr 1922 áprilisában született Csongrádon. Iskoláit itt végezte majd 1940-ben felvették a budapesti TF-re ( ma Testnevelési Egyetem ). 1945 -ben mint fiatal testnevelő tanár visszajött Csongrádra, állást kapott a Szent Imre, majd Batsányi János Gimnáziumban.
Ekkor fiú osztályai, majd később vegyes ( fiú-lány) osztályai voltak. Akkor még a gimi tornatermét széntüzelésű vaskályhával fűtötték. Közben politechnikát is tanított, délutánonként az iskola udvarán szerelték a fiúkkal az öreg Warsava kocsit, és próbálták a vezetést.
Első feleségével, Julika nénivel együtt tanítottak a gimiben. (Ő kémiát és fizikát oktatott). Pozsár Lászlóné Julika autóbalesetben hunyt el, majd pár év múlva tanár úr újból megnősült. Pozsárné Badár Ágnessel a női tornát irányították a gimnáziumban.
1972-ben az akkori igazgató, Vallyon Aladár megpályázta az alapfokú óvónőképző beindítását, és megkapta rá a jogot. Az indulás után ő kapta meg az óvónős lányok speciális testnevelésképzését.
Nyugdíjazása után is maradt még tanítani. Összesen 45 évig volt a Batsányi János Gimnázium testnevelője.
Imádta a Tiszát, a természetet és a kis szőlőskertjét. Visszavonulása után a Tisza-parti kis szőlőben dolgozgatott kedves barátja és szomszédja, Posta István tanár úr társaságában.
2006. június 21-én halt meg otthonában.
