A nagy tapasztalattal rendelkező testnevelők igyekeztek segíteni a fiatalabb korosztály pályakezdését, hiszen hosszabb-rövidebb ideig több testnevelő dolgozott a gimnáziumban. Munkájuk már specializálódást is jelentett, mert egy-egy sportterületet képviseltek az oktatásban. A 90-es évek elején még működött iskolai sportkör. Külön számlaszámmal, elnökkel és mindennel, amit az akkori törvények előírtak. Pozsár Laci bácsi és a felesége leánytornát tartott, Borda Zsolt kézilabdát és labdarúgást, „Firci” tanár úr pedig röplabdát. Ezen kívül volt szakkör és tömegsport is. Akkoriban még nem volt mobiltelefon, számítógép, videó, emiatt a gyerekek szívesen bejöttek az iskolába sportolni. Rendszeresen jártak focizni és kosárlabdázni, de a háziversenyeken is részt vettek, ahol a labdarúgás (udvari és tornatermi), a kosárlabda és az asztalitenisz volt a legnépszerűbb. Az óvólányok közül többen is jártak a délutáni foglalkozásokra, egyébként is sportosak voltak, hiszen a napi gyaloglás távja náluk a 6 km-t is elérte a kollégium és gimi között ingázva.
A „kék”épület átadásakor a mostani könyvtár még konditerem volt, illetve testnevelésórákon használták. Annak tervezték, és annak is épült, a két végében egy-egy kis lelátóval. A könyvtár súlyát viszont nem bírta el az épület, ezért a statikusok leköltöztették a földszintre, így a konditerem megszűnt. Helyette (mivel az akkori demográfiai csúcs miatt egyszerre hat osztály is volt egy évfolyamban, az egy kis tornaterem meg kevés volt) készült egy sátor a „B” épület udvarán, amilyenekkel az uszodákat szokták télire befedni. A „Lufi” nem vált be. Egy kis futástól már annyira felverődött a por, hogy nem lehetett megmaradni benne, egészségtelen volt a levegő. Egy kis hólepel is „megfektette”. A belső hőmérséklete pedig télen a fűtés ellenére is mínusz fok volt. Emiatt csak néhány évet élt meg ez a létesítmény.
A konditermet pályázat útján, iskolánk karbantartóinak áldozatos munkájával, illetve csongrádi vállalkozók segítségével sikerült jól felszerelni. Akkor még nem volt divat a városi konditermekbe járni, ezért az iskolai nagy népszerűségnek örvendett. A terem előtt három pingpongasztal várta a mozogni vágyókat, amihez egész délután sorban álltak, hogy egy kicsit játszhassanak. Közben szólt a zene, és jól érezték magukat a tanulók.
Az iskolai sportfoglalkozások mellett évente egyhetes sítábort szerveztek a testnevelők, először Szlovákia volt az úticél, később Ausztria. A csanyteleki Szent László Általános Iskola és a gimnázium egymásnak adta kölcsön a felszereléseit.
A helyhiány miatt néhány évig az akkori Kossuth Lajos Általános Iskola nagy tornatermét használták a gimnazisták, amit két részre lehetett osztani. A tanítás zavartalansága miatt csak a nulladik és hetedik órákat jelentette ez, de a nulladik testnevelésórák nem igazán voltak népszerűek a diákság körében.
Az idegenforgalmi osztályok indulásával ismét változott a testnevelés. Ősszel és tavasszal fakultatív foglalkozások voltak, ami azt jelentette, hogy az osztály három részre osztva egyszerre három helyszínen sportolt. A terv az volt, hogy félévente cserélődnek a csoportok, de nem mindig volt így. A fakultatív foglalkozások változatosak voltak: tenisz, lovaglás, kajak-kenu, kerékpározás, úszás, nordic-walking.
A 90-es években nemenkénti csoportbontás volt testnevelésből: két osztálynak egyszerre volt órája, de külön tanárnál dolgoztak a fiúk és a lányok. Az óra hatékonyságát növelte (pl. magasugrásnál, szertornánál), ha a nemek külön mozogtak.
A mindennapos testneveléssel kapcsolatban mi élenjárók voltunk, a megyében egyedüliként, mintegy referenciaként iskolánkban hamarabb vezették be a mindennapi mozgás lehetőségét. A helyi mindennapos sportolási lehetőség részleteit Kiss Attila testnevelő, tagintézmény-vezető dolgozta ki. A 2010/2011-es tanévnyitó ünnepélyen Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke és Czene Attila egykori olimpiai bajnok, a sportért felelős államtitkár fenntartói támogatásként labdákat, floorball-készleteket, további sportfelszereléseket valamint hifi tornyot ajándékozott a kezdeményezéshez.
(Borda Zsolt munkaközösség-vezető beszámolója alapján)