dr. Nemere Zoltán kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok párbajtőrvívó, fogorvos
1942. április 20-án született Bokodon, de Csongrádban nevelkedett. Minden sportágat kipróbált, atlétikában például négy megyei bajnokságot is nyert, a vívásról azonban mindaddig szinte nem is hallott, amíg első mestere, dr. Mónus Sándor 1958-ban tanfolyamot nem indított a Csongrádi Honvédban. ,
Érettségi után származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre, 1960-ban került Pestre, a Klement Gottvald gyárba dolgozni. A Vasasban kezdett komolyabban vívni. Ekkor még inkább tőrözött, edzője kezdetben Forró Sándor volt, de hamar felfigyelt rá Vass Imre, akinek kezei között viharos gyorsasággal került be a legjobbak közé. 1961-től a TF akkor induló vívó szakedzői szak első évfolyamának lett a hallgatója.
1962-ben párbajtőrben második, tőrben hatodik volt a kairói ifjúsági világbajnokságon, A felnőtt csapatban 21 évesen, 1963-ban Gdanksban vívott először az ismert nagy öregek, Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István mellett, egykori legjobb barátjával, Kulcsár Győzővel egyetemben, debütálása alkalmával a csapat harmadik lett.
A tokiói olimpián a két fiatal, Kulcsár és Nemere vezérletével a csapat ugyanabban az összeállításban olimpiai bajnok lett (az olaszok elleni 8:3-as döntő során ők ketten hét győzelmet arattak, Nemere utolsó asszóját már le sem kellett levívni.), az egyéni szereplés azonban nem sikerült úgy, ahogyan tervezte, „csak” 9. lett.
1965-ben azután nagyon készült a világbajnokságra, szélesítette az addig inkább a gyorsaságára és kötélidegeire épülő technikai repertoárját, lefogyott 9 kilót, és a 23 éves fiatalember megszerezte a párizsi világbajnokságon a magyar párbajtőrvívás negyedik egyéni világbajnoki címét (Dunay Pál, Sákovics József és Kausz István után). Régi vágya is teljesült, felvették az orvosi egyetemre, ebben az évben átigazol az OSC-be.
A párbajtőrcsapat a lehető legjobbkor, a mexikói olimpián ért ismét a csúcsra, ezúttal már B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál összeállításban. 1969-ben ezüstérmesek, majd 1970-ben Ankarában és 1971-ben Bécsben világbajnok lett az Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál összetételű válogatott.
A csapat a müncheni olimpiára készült, de már az akkor 29 éves Nemere Zoltán nélkül, aki 1971. augusztus 27-én átvehette fogorvosi diplomáját, az év végén pedig, német vívónő feleségét követve disszidált Németországba. Essenben fogorvosi magánrendelőt nyitott, a vívást különböző német egyesületekben 1980-ig folytatta. 1990-től tudott megint Magyarországra látogatni, ettől kezdve rendszeresen visszajárt szeretett Csongrádjába, felejthetetlen gyermekkorának Körös-toroki strandjához és felgyői tanyájára.
Milyen vívó volt Nemere Zoltán? Óriási tehetség, hallatlan fizikai adottságokkal, gyorsasággal, robbanékonysággal, kötélidegzettel és önbizalommal. Sajátos egyéni stílusban vívott, közelről, szinte bement az ellenfél szájába. Rendkívüli szorgalom és munkabírás, céltudatos felkészülés jellemezte, úgy tartotta, hogy mivel vívómodora nagy összpontosítást kíván, mindenkinél többet kellett gyakorolnia.
Még 1965-ben arra az újságírói kérdésre, hogy mi a szenvedélye, azt válaszolta: a gyorsaság.
- május 6-án Csongrádtól 5 km-re, Felgyő határánál előzés közben gyorshajtás miatt kisodródott az útról, fának ütközött és a helyszínen életét vesztette. 59 évet élt.
- október 19-én szülővárosában, Bokodon átadták a Nemere Zoltán Sportcsarnokot, másnap pedig fogadott szülővárosában, Csongrádon posztumusz díszpolgári címet tanúsító díszoklevelet vehetett át lánya, Nemere Réka festőművész.
