Berczeli-Nemcsényi Alex
2011-2013
Ennyi idő távlatából kicsit nehéz visszaemlékezni azokra az időkre, mikor, az akkor még Batsányi János Gimnázium és Általános Iskola Diákönkormányzatának az elnöke voltam. De teszek rá egy kísérletet, mert egyrészt a Csongrádon eltöltött évek igen-igen meghatározóak voltak, másrészt mert nagyon szép idők is voltak.
2009-ben kezdtem meg tanulmányaimat a „Gimiben” és már a kezdetektől fogva az osztály képviselője voltam, így már a kezdetektől beleláttam a Diákönkormányzat munkájába. Másodéves voltam, mikor Faragó Kata végzős teendői miatt lemondott. Azt hiszem ekkor került bevezetésre az, hogy az áprilisi diáknapon közvetlenül a diákság választja meg az elnököt, a jelölteknek pedig az ezt megelőző időszakban kampányolniuk kellett. Kicsit úgy, ahogy a nagyon csinálják. Többen is pályáztunk a címre, s mindegyikünk mögött egy-egy erős csapat, támogató osztály állt. Elég izgalmas volt, nemcsak a kampányidőszak, de maga a választás is, a magam részéről nem reméltem, hogy a diákság engem fog megválasztani.
Az elnöki tisztség sokrétűségével csak ezután szembesültem igazán. De szerencsére az osztálytitkárokból egy nagyon jó csapat állt össze, akikkel jól lehetett együtt dolgozni. Amellett, hogy a „Gimi” ügyeit intéztük, ha úgy tetszik házon belül, a városi Diákönkormányzattal is tartani kellett a kapcsolatot. Az első nagyobb rendezvény, ami talán a legnagyobb kihívást jelentette a már akkor hagyománynak számító 15 órás vetélkedő jelentette. Sok-sok ötleteléssel, megbeszélésekkel eltöltött óra után, amennyire én emlékszem, egy fergeteges vetélkedőt sikerült megszerveznünk, ahol tanáraink is és a diákság is jól érezte magát. Ezen kívül az általános ügyek mellett, mint a szekrénykiosztás összefogása, bulik szervezése, az aula dekorációja, nagy feladat volt a diáknapok programjának koordinálása. Egységes keretbe fogni az osztályok programját, teljesíteni a kéréseiket, teremigényeiket. Ezeken kívül, közös erővel az udvar hátsó részét is sikerült felújítanunk, színesítenünk kicsit.
Mindezek mellett sikerült a városi Diákönkormányzattal is szorosabbra fűznünk a kapcsolatunkat. Ehhez persze nagyban hozzájárult, hogy a „Gimi” indulója, Halász Dani lett a diák-polgármester. Ennek az együttműködésben vehettünk részt egy nagyobb projektben, aminek keretében vajdasági fiatalok érkeztek a városba egy nyáron, s velük ismerkedtünk meg, illetve csináltunk közös programokat. Illetve nagy vágyunk volt, hogy legyen egy nagy, a város összes középiskoláját bevonó rendezvény, a Csongrádi Ifjúsági Napok, amik első nekifutásra kicsit felemásra sikerült, de azt hiszem azóta ez a rendezvény is kinőtte magát.
Öröm volt egy jó csapattal azt a közösséget építeni, aminek a tagja voltam. Azt hiszem az egyik kampányszlogen az volt, hogy „Tegyük együtt otthonosabbá a második otthonunkat!”. Ezt, emlékeim szerint sikerült teljesítenünk. Természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy tanáraink és az iskola vezetősége is nyitott volt az új kezdeményezésekre, s hagyták, persze bizonyos keretek között, hogy meg is valósítsuk terveinket. A Diákönkormányzat elnökeként végzett munka egyszerre volt nehéz, ugyanakkor izgalmas és jelentett érdekes kihívást. Ha újra gimis lennék, szerintem újra elindulnék a tisztségért.