Az októberi boldogságórákon az optimizmus témakörét dolgoztuk fel és a címben szereplő idézetet választotta iskolánk 12/F osztálya, azért, hogy tudatosítsák magukban azt a gondolkodást, ami az optimizmus alapja.
Az optimista látásmód megtanulása, alkalmazása nem könnyű feladat, hiszen ezt a fogalmat sokféle félreértés övezi. A batsányis diákok éppen ezért ebben a hónapban igyekeztek úgy dolgozni, hogy a fogalommal is tisztában legyenek, illetve játékos feladatok formájában a gyakorlatban is tettek azért, hogy gyakorolják az optimista látásmódot.
A legkisebbek, a fecskék így dolgoztak: Az óra elején közösen próbáltuk megfejteni, hogy mit jelent az optimizmus, pesszimizmus és a realizmus. A gyerekek saját történeteiken keresztül és példamondatokon keresztül próbálták elmagyarázni, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak. A feladatunk az volt, hogy véleményvonalat alkossunk, ahol az egyik oldalra azok a diákok álltak, akik magukat optimista szemléletűnek tartják, középre inkább a realistának mondható diákok és a másik oldalra a pesszimista beállítottságú diákok álltak. A véleményvonalban megbeszéltük, hogy ki miért állt arra a helyre. Nagyon sok saját történet előjött és egy szép beszélgetés alakult ki, ahol az osztály egyik tanulója, akinek 2 hete eltört a keze és azóta már kétszer meg kellett műteni, azt mondta, hogy mindenben van valami jó: abban, hogy eltört a keze, például az a jó, hogy kérhet aláírást a gipszre osztálytársaitól és barátaitól.
A 6.F osztály osztályfőnöke így számolt be a boldogságóráról: Az optimizmus kapcsán az önértékelésről beszélgettünk a tanulókkal. Hogyan élik meg kudarcaikat, sikertelenségeiket, látnak-e más lehetőségeket a probléma megoldására. Volt-e olyan élethelyzetük, amelyet átgondolva ma már más döntést hoznának. Kiscsoportokban feldolgozott szituációk segítségével mutatták be, hogyan lehet egy adott stresszhelyzetet pesszimistán illetve optimistán kezelni. Ezt követően felírták egy papírra, melyek azok a területek, ahol úgy érzik, pozitívabb hozzáállással sikeresebbek lehetnének. Ezeket összegyűjtöttük egy üvegbe, és az eredményeket a következő „Optimizmus” hónapjában szeretnénk kiértékelni.
A 8.F osztály egy idézet megbeszélésével kezdte a téma feldolgozását, amit Lao-ce filozófustól választottam. „HA DEPRESSZIÓS VAGY, AKKOR A MÚLTBAN ÉLSZ. HA SZORONGSZ, AKKOR A JÖVŐBEN ÉLSZ. HA BÉKÉBEN VAGY, AKKOR A JELENBEN ÉLSZ.” (Lao-ce) A következő lépésként egy optimista történetet olvastunk el közösen, hogy értelmezzük ezt a fajta tudatos gondolkodást. A történet ez volt: „Volt egyszer egy nő, reggel felébredt és tükörbe nézett, ekkor meglátta, hogy csak három szál haja van. Szóval ekkor azt mondta: „Úgy gondolom, ma befonom a hajam.” Így is tett és csodálatos napja lett. Következő nap felébredt, tükörbe nézett látta, hogy csak két szál haja van. Ekkor azt mondta: „Hmm… ma középen elválasztom a hajam” Így is tett és csodálatos napja volt. A következő nap felébredt, amikor tükörbe nézett, azt látta, hogy csak egy szál haja van. Mikor meglátta, azt mondta: „Akkor ma lófarokba kötöm a hajam.” Úgy is tett és nagyon vidám volt a napja. A következő nap, amikor felébredt és a tükörbe nézett azt látta, hogy egyetlen szál haja sem marad. Ekkor felkiáltott: „Szuper! Ma nem kell frizurát készítenem!” A hozzáállás minden! ” /Borka Ida/ Az órán kipróbáltuk azt is, hogy más nézőpontból szemléljük a világot egy „optimista” szemüveg segítségével, így ezt mindenki felpróbálta az órán. Zárásképpen kipróbáltuk a Pozitivity Fókusz társasjátékot, amelyet ebben az évben sikerült beszereznünk a tankerület támogatásával.
A felsőbb évfolyamos gimnazisták a hétköznapokban igyekeztek optimistán gondolkodni és cselekedni, hiszen erre is nagy szükség van. Így az iskolai életükben, az egymáshoz való viszonyulásaikban, a szalagavató előkészületei és az érettségire való felkészülés során bizonyították azt, hogy fontos az optimista szemléletmód, amellyel a hétköznapi akadályok, megoldandó problémák kezelése gördülékenyebb lehet.
Az osztályfőnökök beszámolói alapján írta:
Rideg-Fekete Márta, osztályfőnök, pályázati koordinátor